2013. szeptember 1., vasárnap

Fagyi

Nagy öröm számomra, hogy ebédre fagyit ehetünk :)

Az alap recept nagyon egyszerű:
-- Érett banánt meghámozunk, és mondjuk háromba törve lezárható zacskóban lefagyasztjuk.
-- Fogyasztás előtt kicsivel kivesszük, és robotgépben (vagy ha valakinek van, akkor présgépben), esetleg turmixgépben krémesre keverjük. Ha nagyon fagyos, és nem akarja elkapni a gép, lehet hozzá tenni kisebb-nagyobb darab szobahőmérsékletű banánt is. Vigyázzunk a gépünkre, figyeljük a túlmelegedés, alkatrész kopás jeleit. Legjobb, ha professzionális gépet használunk, pl. ami jégkocka darálására is alkalmas, magas fordulatszámot tud, jó minőségű anyagokból készül, stb.
-- Az eredmény olyan, mint a legfinomabb krémfagyi. Nem nagyon banán ízű, nem túl édes.
-- A banános alapot gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel vagy fűszerrel lehet variálni. Arányok, hőmérséklet és állag teljesen igény és ízlés szerint. Ha a fagyott alaphoz nem fagyott gyümölcsöt teszünk, akkor hideg, pudingos állagú édességet kapunk. Ha sok, vizesebb jellegű gyümölcsöt teszünk hozzá, akkor jégkásásabb lesz az eredmény. Sokszor abból készül fagyi, amit a gyerekek meghagytak az előző napokban, pl. banánpuding, datolyaturmix, eperszósz vagy bármilyen felszeletelt gyümölcs. Néha ezeket a maradékokat szívesebben beteszem a fagyasztóba, minthogy megegyem (normál hűtőben meg megbarnul vagy összeesik), aztán adandó alkalommal csak hozzákeverem a fagyihoz.
-- Mivel az elkészítés során a hozzávalók olvadni kezdenek, ha gombócolható verziót szeretnénk, gyorsan kell dolgoznunk. Nem is nagyon fényképeztem fagyikat, ami e bejegyzés szempontjából most nem előnyös... de a gyerekek nem nagyon hagyták...
-- Ha elkészített banánturmixot fagyasztunk vagy banán-egyéb gyümölcs keverékeket, rétegesen-színes fagylalttortákat készíthetünk. Ezt önthetjük jégkrémkészítő formába is. Ezek a változatok viszont nem olyan krémesek, mint a fagyasztva turmixolt módszerrel készültek, inkább parfé jellegű lesz az eredmény.

Nálunk készült már:
-- Epres. Turmixoltam hozzá egy kis datolyát is, hogy a plusz édes jobban kihozza az ízeket. Eperszószos is készült, ehhez epret datolyával leturmixoltam, kicsit "melegre" (a magas fordulaton felmelegszik), és ezt öntöttük a fagyira. Az eper-banán keverék nem annyira felel meg az ételtársítási szabályoknak (írok majd erről is egyszer), de néha azért el lehet térni, illetve nem is mindenki érzékeny egyformán arra, ha keveri az édes és a savas gyümölcsöket. (Mondjuk a kedvencem volt a citromfagyi, de még nem bátorkodtam citromot összekeverni banánnal... de még az is lehetséges, hogy finom, ha valaki megteszi, írja meg kommentben, milyen lett!)
-- Málnás. Magosan is finom, de egyszer több időm volt, szűrőzsákban lepréseltem a málnát, és csak a "velőt" fagyasztottam le, majd kevertem banánhoz. Nagyon krémes, nagyon málnás, nagyon finom lett.
-- Barackos. A zamatos fehér fajtával világosabb, illatos, barackízűbb és savanykásabb lett a fagyi; a sárgával édesebb, színében barackosabb. A kettőt keverve pedig... kiváló. Fagyasztott barackkal kicsit jegesebb a végeredmény, gyakran inkább barack öntetet készítettünk a banán fagyihoz.
Banán fagyi barack öntettel
Barack-banán fagyi és barack-banán ital
-- Áfonyás. Hát ez ritka csemege, inkább csak hozzákevertük a friss áfonyaszemeket a fagyihoz. De fagyasztott áfonyával el tudom képzelni turmixolva is.
-- Csokis. A banánhoz karobport kevertem, és tettem hozzá egy kis mazsolát (a csokifagyi "rumos" beütését idézi) és vaníliát is.
-- Vaníliás. Ez is nagy kedvenc, egyszerű, csak egy kis vaníliaport keverek a banánhoz, még a keverés elején, hogy minél több ideje legyen kioldódni az ízének.
-- Fahéjas. A fenti alapon működik, de igazán fahéjasat nem sikerült csinálnom, gondolom, még többet kellett volna beletenni, vagy valahogy előre kiáztatni a fahéjat.
-- És legyen egy nem banános verzió is: fagyasztott sárgadinnye és fagyasztott ananász, egy kis friss sárgadinnyével iható állagúra turmixolva. Shake-szerű lesz, meglepően finom!

Persze a fagyit nem érdemes túlzásba vinni:
-- a hideg kellemetlen lehet a gyomornyálkahártya számára, "megfázhat" tőle;
-- a jeges finomságok ellenségei a B12-t termelő baktériumoknak (és más "jó" baktériumoknak a szervezetükben), így rendszeres fogyasztásuk hiányállapothoz vezethet;
-- felboríthatja a szervezet hőháztartását (én a magam részéről még a legnagyobb melegben is képes vagyok fázni tőle, s bár néha ez jól esik, általában inkább kellemetlen)
--  a fenti miatt egy-egy étkezésnél csak kevesebb esik jól belőle, így önmagában nem elég a kalóriaigény fedezésére.
Ezért mi így fogyasztjuk:
-- nem írom fel a naptárba..., de két-három egymást követő fagyizós nap után szoktunk szünetet tartani;
-- télen nagyon ritkán vagy soha nem kerül sorra;
-- tálalunk mellé szobahőmérsékletű ételt is, öntet, gyümölcssaláta vagy hasonló formájában.

2013. augusztus 6., kedd

Zöldséges "tészta" thai stílusban


Ez egy olyan fogás, amit főtt étel ihletett.
Ha az elkészítésekor kicsit jobban eltérünk a 80/10/10-es irányelvektől, és több fűszert adunk hozzá, akkor nyers vendéglátó fogásnak is nagyon alkalmas.

Hozzávalók
sárgarépa
kaliforniai paprika
szárzeller
gomba
(zöld)hagyma
A felhasznált zöldségeket kedvünk szerint variálhatjuk, el tudom képzelni pl. fehérrépával, céklával, káposztával, kínai kellel, karfiollal, brokkolival vagy spárgával kiegészítve.
Pácoláshoz citrom vagy lime, nem szigorú 80/10/10-en esetleg szójaszósz. (Az étel "sósságát" elvileg a zeller és az aszalt paradicsom erősíti fel, de sóhoz szokott ízlelőbimbóknak ez kevésbé domináns).
A "tésztá"-hoz cukkini vagy uborka.
A szószhoz kókuszdió húsa, (kókusz)víz, gyömbér.

Ebéd után néhány órás aszalással készülünk elő ehhez a vacsora fogáshoz: szeletelt gombát, csíkokra vágott zöldhagymát vagy karikákra vágott édes hagymát, felcsíkozott paprikát és szeletelt paradicsomot teszünk az aszalóba (mostanában a napra, de akkor már reggel kirakjuk a zöldségeket). A gomba várhatóan hamarabb szárad, így azt érdemes figyelni, és hamarabb kivenni.
A vacsora előtt egy-két órával a többi zöldséget éles kés, julienne vágó (hipermarketekben és konyhás szakboltokban kapható; a legolcsóbb verzió nem vált be, mert nem elég éles, nehéz használni, és mivel tépi a zöldséget, szép sem lesz; de a középkategóriással már tudtunk dolgozni), esetleg spirálvágó (http://juicers.hu/lurch-spiral-vago-keszulek/#more-1464) segítségével gyufaszálra vágjuk. Utána hozzákeverjük az aszalt hozzávalókat, a paradicsomot kisebbre vágva, a hagymát karikáira szedve. Lime-ot vagy citromot facsarunk rá, és bemasszírozzuk, hogy kicsit megpuhítsa a hozzávalókat.
Félretesszük, és amíg áll, felvágjuk az uborkát/cukkinit tésztának. Most is használhatunk kést, julienne- vagy spirálvágót, de szélesebb csíkokat készíthetünk hámozóval is. Ha uborkából csináljuk, akkor meg fog maradni a belső, lédúsabb magos része. Ezt megehetjük magában vagy leveshez, zöldturmixhoz adhatjuk. Ha cukkinit használunk, akkor zsenge példányokra lesz szükség.
Végül készítünk egy kis szószt kókusztejből (kókuszhúst összeturmixolunk vízzel). Apropó kókusz: rengeteg kókuszvizet ittunk utazásunk során, nagyon finom volt, de nem olyan, mint amilyennek elképzeltem: semmi kókusz íze nem volt. Egyszer viszont sikerült vennünk egy thai kókuszt itthon, és még víz is volt benne. Na, ez az, amit álmaimban kortyolgattam, és még ezután is fogok... Édes, kókuszízű, selymes lé... Visszatérve a szószunkra: reszelt gyömbért is keverhetünk bele. Amúgy a szósz vagy a gyömbér el is maradhat, anélkül is nagyon finom az étel (és zsírmentes).
Tálalhatjuk külön, rétegesen, összekeverve, és zöld saláta ágyon is. A szószt adhatjuk hozzá külön, vagy azzal is összepácolhatjuk a zöldségeket.
Nem lehet eleget csinálni belőle :)






2012. november 10., szombat

Banán"puding" zellerrel

Jó sok banánt csak úgy magában krémesre keverek a robotgépben -- ez most a kedvencem.
Néhány zellerszárat felvágok nagyobb darabokra, majd szintén a robotgépben felaprítom.
Összekeverem a kettőt, kész :)


2012. november 9., péntek

Nyers variáció tabouleh-ra

Szerettem és sokat készítettem a (részben) főtt változatot is bulgurral, illetve már régóta ki szerettem volna próbálni a nyers receptekben sokszor látható "karfiolrizs'-t. A két dolog találkozásából lett ez a nagyon jól sikerült vacsora, amit azóta már meg is ismételtünk, akkora sikert aratott mindannyiunknál.

A hozzávalók aránya ízlés szerint változhat, nálunk nagyjából a következők kerültek bele:
1 nagyobb karfiol
8-10 közepes paradicsom
4 vékonyabb szál zöldhagyma
3 nagyobb, piros kápia paprika
1 kisebb csokor petrezselyem
6 külső, sötétzöld levél római saláta
3 szár zeller
1 citrom leve

A karfiolt robotgépben "szaggatott" (pulse) üzemmódban bulgurszemnyi :) méretűre felaprítottam.
A zellerszárat (zöld nélkül) apróra daráltam. (Zeller az eredeti receptekben nem szokott lenni, a sósabb íz kedvéért tettem bele.)
A zöldhagymát vékonyan felkarikáztam, a paradicsomot kis, a paprikát még kisebb kockákra vágtam. A petrezselymet és a salátaleveleket apróra metéltem. A gyerekek miatt óvatoskodtam a fűszerekkel, ezért került bele a szokásosnál kevesebb petrezselyem, és a további belevaló zöldfűszereket is kihagytuk (korianderzöld -- én sem bírom az ízét; menta -- nem volt itthon, de legközelebb lehet, hogy szolidan kipróbálom). Hogy külalakra mégis meglegyen a szép zöld szín a fehér és a piros mellett,  illetve hogy a beltartalmi értéket is növeljük, a csökkentett mennyiségű zöldfűszereket pótoltam salátával (az eredeti receptben ez sincs, bizonyos változatokban lehet viszont uborka). Ja, bocs, a címért, lehet, hogy ez már nem is tabulé... :)
Na, szóval ráöntöttem a citromlevet, és kézzel alaposan összeforgattam az egészet, a citromlevet kicsit bemasszírozva.
Némi állás jót tesz az ízek összeérése szempontjából. Az ízek fokozása kedvéért azt is meg lehet tenni, hogy néhány órán keresztül előaszalt paradicsomot és zellert használunk bele.
Az elkészült ételt egyben is bedugtam az aszalóba 41 fokra, s időnként megkevertem. Így langyosan fogyasztottuk, ami nekem nagyon jól szokott esni. A következő alkalommal majdnem dupla adag készült, és már előre örültem, hogy másnap estére is marad, és még jobban összeérett ízeket kóstolhatok majd, de a fiúk addig ették, amíg mind el nem fogyott...


2012. november 8., csütörtök

Gyümölcsfesztivál Andalúziában

Egy ideje fontolgatjuk, hogy hogyan is tovább élőhely szempontjából. A jelenlegi lakásunkat sok szempontból kinőttük, és az életmódunkhoz más helyszín illenék. Szeretnénk közelebb kerülni az önfenntartáshoz, a természethez és más, hasonló gondolkodású emberekhez.

Ennek szellemében szoktunk pl. közösségek után böngészni az interneten, s találtam is egy oldalt:
A weblapot egy több éve alacsony zsírtartalmú nyers vegán életmódon élő, kétgyermekes házaspár, Claire és Stephane készíti, akik Spanyolország déli részén gazdálkodnak. Gondoltam, de jó lenne egyszer elmenni hozzájuk, megosztani a tapasztalatokat, megismerni a helyet, ahol élnek -- akár egy esetleges költözés reményében. Nemrég ismét ellátogattam az oldalukra, és nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy olyan rendezvényt szerveznek, ami nagyon is alkalmat ad egy ilyen látogatásra. Volt néhány szempont, amit mérlegelni kellett, mielőtt eldöntöttük, hogy megyünk (elsősorban az bizonytalanított, hogy elinduljak-e egyedül a gyerekekkel, mert a férjem nem tudott velünk tartani). Végül pozitív irányba billent a mérleg serpenyője (pl. sikerült kedvező árú repülőjegyet kapni, és ezzel bepótoltuk az idén ilyen-olyan okokból kimaradt nyaralást is). Igazán nagyon klassz volt, ahogy az alábbi élménybeszámolóból is kiderül.

Érkezés

Malagába érkeztünk repülővel, ahonnan még bő két órás busz út várt ránk (a szervezők intézték a közös buszt is). Stephane és néhány önkéntes (akik alacsonyabb részvételi díj mellett segédkeztek a fesztivál feladataiban) ásványvizekkel és több láda gyümölccsel felszerelkezve várta az érkezőket. Mivel mindenki más-más járattal jött, volt várakozási idő, így már ekkor lehetőségünk nyílt mangót és fügét kóstolgatni, illetve egymással ismerkedni.

Helyszín

Mire megérkeztünk a fesztivál helyszínére (hegyi kemping) már jó elcsigázottak lettünk, a kanyargós hegyi úttól meg kicsit rosszul is. De nagyon kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, így jól tudtunk pihenni, majd vacsorázni. Ehhez kaptunk egy kis egységcsomagot is: logós textilszatyorban pálmalevél tálca, evőeszköz, fémkulacs, fanyelű bicska -- praktikus és hangulatos.
Egyedül a gyerekekkel nem vállaltam be a sátorozást (pl. nem bírtam volna elcipelni a felszerelést meg a sok meleg ruhát az éjszakai hidegre), hanem "kabin"-t foglaltunk, bár az elnevezés nem volt túl bizalomgerjesztő. Így kellemes volt a meglepetés és nagy az öröm a fehérre meszelt házikó mázas kerámiával borított és fabútorokkal berendezett tiszta és tágas apartmanját látva.


Étkezés

Jól aludtunk, így másnap időben ébredtünk, hogy csatlakozzunk a reggeli jógához, ami (nekem) addig tartott, amíg a gyerekek el nem cibáltak reggelizni. A gyümölcskínálat valami elképesztő volt, választékban és főleg minőségben. A kisfiam kedvencei a mangó és a füge, és itt most korlátlanul ehette őket! Megismertünk és megszerettünk egy számunkra új fajta sárgadinnyét is (Piel de Sapo -- nagyon édes és finom lédús).

Na, és a makadámia-dió, aminek a nyers változata itthon aranyárban van, ott viszont könnyen és frissen, a héjában elérhető -- játéknak (kővel törjük) és ételnek egyaránt kiváló...
Hatalmas értéke volt, hogy minden elő volt készítve, a gyümölcsök egész nap elérhetőek voltak a legjobb érettségi állapotban, akár felszeletelve (pl. dinnyék), vagy bekészített turmixok formájában is. Egy nagy fa prés segítségével még friss cukornádlé is készült.

Vacsorára saláta megmosva, darabolva, uborka, paradicsom felszeletelve, répa, cékla vékonyra vágva, salátaöntetek bekeverve, plusz egy nyers leves! Itthon az esti ételkészítésre általában már nem volt ekkora kapacitásunk, így ez a legnagyobb luxus, amit egy nyaraláson kaphattunk!

Az ételkészítést amúgy a különleges személyiségű természetes higiéné-orvos, s nyersétel-séf dr. Wilco (http://www.veggievibes.com/Entry.html) irányította, akit önkéntesek segítettek. Ők a munkájukért cserébe olcsóbban vettek részt a fesztiválon.


Programok

A fesztivál egyik fő attrakcióját a közelben kanyargó és néhol tavacskává öblösödő patak jelentette.

Gyönyörű tájban, egzotikus növények között a nagy melegben felfrissülés volt a megmártózni a kristálytiszta vízben.

Sajnos a gyerekeknek pancsolásra kevésbé volt alkalmas a hőfok... A repülős légkondi, a nagy napközbeni hőingás és az úti izgalmak tetejébe a jeges fürdő már soknak bizonyult, és jól meg is fáztak. Így egy kicsit kivontuk magunkat az eseményekből és a társaságból, és nem nagyon tudtunk részt venni a közös sportprogramokban. Pedig a szervezők még bicikliket is béreltek a társaságnak! Nekem egy kétévessel a hátamon amúgy is sok lett volna a hegyi triatlon :), de az erdei séta azért megvolt. Már az első nap kiderült, hogy a feszesebbre tervezett program menetrend nem működik -- inkább a spontán szerveződő akciók működtek. Ez szintén nem annyira kedvezett a részvételünknek: néha mire összeszedtem a gyerekeket, hogy na, most akkor csinálunk ezt vagy azt, már nem az volt a program, vagy halasztódott az ügy. De mindig akadt azért társaságunk és partnerünk ebben-abban.
Helyi jellegzetességként volt flamenco tanulós délután: egy táncos lány jött, hozott mindenkinek rázni való szoknyát, megmutatott pár elemet, aztán roptuk... Nagyon hangulatos volt! A hastánc és az esti koncertek hasonlóképpen (bár ezeknek általában csak az előkészületét hallgattuk, mert a gyerekek kidőltek, és lefektettem őket a házban, ami néhány száz méterrel arrébb volt a sátras résztől, ahol az események zajlottak. Ez egyszerre volt előny (nyugalom, csend) és hátrány (nem tudtam fektetés után vegyülni; illetve ha fenn felejtettünk valamit, akkor el kellett kutyagolni érte; volt olyan, hogy az egyik lázas gyereket elöl, a másik lázasat a hátamon vittem :))
Voltak aztán még az egy-egy téma köré szerveződő csoportos beszélgetések (pl. receptcsere, a nyersevés társas aspektusai, öko építészet), meg egy helyi termelő előadása a mangó termesztés és fogyasztás rejtelmeiről. És ellátogattunk a szervezők birtokára is, ahol megnéztük a saját építésű házat és a gazdag kertet.
Eredetileg hazafelé is közös busszal mentünk volna ki a reptérre, de a társaság vegyes időpontban és eltérő úti célok felé távozott, így végül a háziak személyautóval el tudtak fuvarozni néhányunkat. Nekünk ez nagyon jól jött, mert még megaludtunk egy reptér-közeli tengerparti szállodában, s hogy Claire egyenesen oda vitt minket, még majdnem egy teljes napunk maradt homokban heverészni és sós vízben mártózni.
Hab volt a tortán, hogy a hotelben összefutottunk egy magyar párral, akik bérautóval voltak, s mivel egy járattal jöttünk haza, minket is kivittek reggel a géphez.

Társaság

Nagyon jó hangulatú, jellemzően huszonéves társaság gyűlt össze, de voltak harmincasok gyerekekkel, és az idősebb generáció is képviseltette magát. Spanyolok nem is nagyon jöttek, helyette Európa szinte minden országából utaztak ide (északról pl. sokakat vonzott a nap és a sok tropikus gyümölcs), de még Amerikából és Marokkóból is. Volt: sok móka, kacagás, beszélgetés, ének-zene, mozgás; nem volt: cigaretta, alkohol vagy drog ;)
A házigazdák személyében igazán remek embereket ismertem meg, akik szívüket-lelküket beletették ebbe az egészbe.

Költözés?

Hát még nem indulunk... :)  Európa és nincs túl messze, ez jó. A táj és az emberek nagyszerűek. Az éghajlat egész jó, bár télen inkább csak citrusok érhetők el, amin azért nem lehet megélni. Az aszály (áprilisban esett utoljára eső a régióban, de a folyóból azért tudnak locsolni) és a kemény, nem túl termékeny föld nem paradicsomi. Spanyolul nem tudunk, de ez a legkevesebb...

Plusz

A jövő évi fesztiválra (2013. szept. 1--7.) már lehet foglalni a helyeket, de ha valaki korábban vágyna egy kis extra D-vitaminra, friss gyümölcsökre, sportra, egészségre, netalán böjtre, akkor már decemberben is részt vehet programokon. (http://www.fit-in-nature.net/retreat.php?lang=en) Karácsonyra :)?

2012. november 6., kedd

Banán csokiszószban

Nem, a kakaó, vagy a belőle készült csokoládé nem része a 811 táplálkozásnak. Viszont egész hasonlót sikerült készítenünk dr. Graham receptje alapján.
Szép, érett szilvát összeturmixoltunk néhány kanál karobporral, és el is készült a finom öntet. Színében kicsit pirosasabb az igazi csokoládénál, ízében kicsit savanykásabb, összességében pedig nagyon-nagyon finom.
Tálalhatjuk karikázott banánra locsolva, félbevágott banánba "töltve", banán fagyival vagy almakockákkal -- és persze akárhogy, ahogy csokiszószt fogyasztanánk.
Csak az a kár, hogy rövid a szilva szezon (és mire ezt megírtam, már vége is, bocsánat...), áztatott aszalt szilvából még nem próbáltuk, de miért ne működne?
A mosolygós arc díszítés a kisfiam műve :)

2012. október 1., hétfő

Szőlőlé

Ez most az őszi kedvencünk. Szőlőt csak úgy, egészben is eszünk, de egy idő után a héj és a mag soknak bizonyul. És akkor levet készítünk.
Leszemezem és turmixgépben rövid ideig turmixolom a szőlőt -- nem cél, hogy a magja teljesen szétmenjen (bár a szőlőmag "köztudottan" nagyon egészséges, nem szeretjük).
A turmixot szűrőhálóba teszem és kifacsarom.

Nagyon-nagyon édes és nagyon-nagyon finom! Salátát szoktunk hozzá/utána rágcsálni.