2012. november 8., csütörtök

Gyümölcsfesztivál Andalúziában

Egy ideje fontolgatjuk, hogy hogyan is tovább élőhely szempontjából. A jelenlegi lakásunkat sok szempontból kinőttük, és az életmódunkhoz más helyszín illenék. Szeretnénk közelebb kerülni az önfenntartáshoz, a természethez és más, hasonló gondolkodású emberekhez.

Ennek szellemében szoktunk pl. közösségek után böngészni az interneten, s találtam is egy oldalt:
A weblapot egy több éve alacsony zsírtartalmú nyers vegán életmódon élő, kétgyermekes házaspár, Claire és Stephane készíti, akik Spanyolország déli részén gazdálkodnak. Gondoltam, de jó lenne egyszer elmenni hozzájuk, megosztani a tapasztalatokat, megismerni a helyet, ahol élnek -- akár egy esetleges költözés reményében. Nemrég ismét ellátogattam az oldalukra, és nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy olyan rendezvényt szerveznek, ami nagyon is alkalmat ad egy ilyen látogatásra. Volt néhány szempont, amit mérlegelni kellett, mielőtt eldöntöttük, hogy megyünk (elsősorban az bizonytalanított, hogy elinduljak-e egyedül a gyerekekkel, mert a férjem nem tudott velünk tartani). Végül pozitív irányba billent a mérleg serpenyője (pl. sikerült kedvező árú repülőjegyet kapni, és ezzel bepótoltuk az idén ilyen-olyan okokból kimaradt nyaralást is). Igazán nagyon klassz volt, ahogy az alábbi élménybeszámolóból is kiderül.

Érkezés

Malagába érkeztünk repülővel, ahonnan még bő két órás busz út várt ránk (a szervezők intézték a közös buszt is). Stephane és néhány önkéntes (akik alacsonyabb részvételi díj mellett segédkeztek a fesztivál feladataiban) ásványvizekkel és több láda gyümölccsel felszerelkezve várta az érkezőket. Mivel mindenki más-más járattal jött, volt várakozási idő, így már ekkor lehetőségünk nyílt mangót és fügét kóstolgatni, illetve egymással ismerkedni.

Helyszín

Mire megérkeztünk a fesztivál helyszínére (hegyi kemping) már jó elcsigázottak lettünk, a kanyargós hegyi úttól meg kicsit rosszul is. De nagyon kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, így jól tudtunk pihenni, majd vacsorázni. Ehhez kaptunk egy kis egységcsomagot is: logós textilszatyorban pálmalevél tálca, evőeszköz, fémkulacs, fanyelű bicska -- praktikus és hangulatos.
Egyedül a gyerekekkel nem vállaltam be a sátorozást (pl. nem bírtam volna elcipelni a felszerelést meg a sok meleg ruhát az éjszakai hidegre), hanem "kabin"-t foglaltunk, bár az elnevezés nem volt túl bizalomgerjesztő. Így kellemes volt a meglepetés és nagy az öröm a fehérre meszelt házikó mázas kerámiával borított és fabútorokkal berendezett tiszta és tágas apartmanját látva.


Étkezés

Jól aludtunk, így másnap időben ébredtünk, hogy csatlakozzunk a reggeli jógához, ami (nekem) addig tartott, amíg a gyerekek el nem cibáltak reggelizni. A gyümölcskínálat valami elképesztő volt, választékban és főleg minőségben. A kisfiam kedvencei a mangó és a füge, és itt most korlátlanul ehette őket! Megismertünk és megszerettünk egy számunkra új fajta sárgadinnyét is (Piel de Sapo -- nagyon édes és finom lédús).

Na, és a makadámia-dió, aminek a nyers változata itthon aranyárban van, ott viszont könnyen és frissen, a héjában elérhető -- játéknak (kővel törjük) és ételnek egyaránt kiváló...
Hatalmas értéke volt, hogy minden elő volt készítve, a gyümölcsök egész nap elérhetőek voltak a legjobb érettségi állapotban, akár felszeletelve (pl. dinnyék), vagy bekészített turmixok formájában is. Egy nagy fa prés segítségével még friss cukornádlé is készült.

Vacsorára saláta megmosva, darabolva, uborka, paradicsom felszeletelve, répa, cékla vékonyra vágva, salátaöntetek bekeverve, plusz egy nyers leves! Itthon az esti ételkészítésre általában már nem volt ekkora kapacitásunk, így ez a legnagyobb luxus, amit egy nyaraláson kaphattunk!

Az ételkészítést amúgy a különleges személyiségű természetes higiéné-orvos, s nyersétel-séf dr. Wilco (http://www.veggievibes.com/Entry.html) irányította, akit önkéntesek segítettek. Ők a munkájukért cserébe olcsóbban vettek részt a fesztiválon.


Programok

A fesztivál egyik fő attrakcióját a közelben kanyargó és néhol tavacskává öblösödő patak jelentette.

Gyönyörű tájban, egzotikus növények között a nagy melegben felfrissülés volt a megmártózni a kristálytiszta vízben.

Sajnos a gyerekeknek pancsolásra kevésbé volt alkalmas a hőfok... A repülős légkondi, a nagy napközbeni hőingás és az úti izgalmak tetejébe a jeges fürdő már soknak bizonyult, és jól meg is fáztak. Így egy kicsit kivontuk magunkat az eseményekből és a társaságból, és nem nagyon tudtunk részt venni a közös sportprogramokban. Pedig a szervezők még bicikliket is béreltek a társaságnak! Nekem egy kétévessel a hátamon amúgy is sok lett volna a hegyi triatlon :), de az erdei séta azért megvolt. Már az első nap kiderült, hogy a feszesebbre tervezett program menetrend nem működik -- inkább a spontán szerveződő akciók működtek. Ez szintén nem annyira kedvezett a részvételünknek: néha mire összeszedtem a gyerekeket, hogy na, most akkor csinálunk ezt vagy azt, már nem az volt a program, vagy halasztódott az ügy. De mindig akadt azért társaságunk és partnerünk ebben-abban.
Helyi jellegzetességként volt flamenco tanulós délután: egy táncos lány jött, hozott mindenkinek rázni való szoknyát, megmutatott pár elemet, aztán roptuk... Nagyon hangulatos volt! A hastánc és az esti koncertek hasonlóképpen (bár ezeknek általában csak az előkészületét hallgattuk, mert a gyerekek kidőltek, és lefektettem őket a házban, ami néhány száz méterrel arrébb volt a sátras résztől, ahol az események zajlottak. Ez egyszerre volt előny (nyugalom, csend) és hátrány (nem tudtam fektetés után vegyülni; illetve ha fenn felejtettünk valamit, akkor el kellett kutyagolni érte; volt olyan, hogy az egyik lázas gyereket elöl, a másik lázasat a hátamon vittem :))
Voltak aztán még az egy-egy téma köré szerveződő csoportos beszélgetések (pl. receptcsere, a nyersevés társas aspektusai, öko építészet), meg egy helyi termelő előadása a mangó termesztés és fogyasztás rejtelmeiről. És ellátogattunk a szervezők birtokára is, ahol megnéztük a saját építésű házat és a gazdag kertet.
Eredetileg hazafelé is közös busszal mentünk volna ki a reptérre, de a társaság vegyes időpontban és eltérő úti célok felé távozott, így végül a háziak személyautóval el tudtak fuvarozni néhányunkat. Nekünk ez nagyon jól jött, mert még megaludtunk egy reptér-közeli tengerparti szállodában, s hogy Claire egyenesen oda vitt minket, még majdnem egy teljes napunk maradt homokban heverészni és sós vízben mártózni.
Hab volt a tortán, hogy a hotelben összefutottunk egy magyar párral, akik bérautóval voltak, s mivel egy járattal jöttünk haza, minket is kivittek reggel a géphez.

Társaság

Nagyon jó hangulatú, jellemzően huszonéves társaság gyűlt össze, de voltak harmincasok gyerekekkel, és az idősebb generáció is képviseltette magát. Spanyolok nem is nagyon jöttek, helyette Európa szinte minden országából utaztak ide (északról pl. sokakat vonzott a nap és a sok tropikus gyümölcs), de még Amerikából és Marokkóból is. Volt: sok móka, kacagás, beszélgetés, ének-zene, mozgás; nem volt: cigaretta, alkohol vagy drog ;)
A házigazdák személyében igazán remek embereket ismertem meg, akik szívüket-lelküket beletették ebbe az egészbe.

Költözés?

Hát még nem indulunk... :)  Európa és nincs túl messze, ez jó. A táj és az emberek nagyszerűek. Az éghajlat egész jó, bár télen inkább csak citrusok érhetők el, amin azért nem lehet megélni. Az aszály (áprilisban esett utoljára eső a régióban, de a folyóból azért tudnak locsolni) és a kemény, nem túl termékeny föld nem paradicsomi. Spanyolul nem tudunk, de ez a legkevesebb...

Plusz

A jövő évi fesztiválra (2013. szept. 1--7.) már lehet foglalni a helyeket, de ha valaki korábban vágyna egy kis extra D-vitaminra, friss gyümölcsökre, sportra, egészségre, netalán böjtre, akkor már decemberben is részt vehet programokon. (http://www.fit-in-nature.net/retreat.php?lang=en) Karácsonyra :)?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése